Szelíd Százszorszépek
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, november 8 - 19:03
Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.
Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.
Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába')
és pirkadatkor elcsíptem köd-démont.
.....
Felébredt bennem a szelíd szerelem...
lélek-ráncokkal, mélyálmos szemekkel,
fáradt mosollyal (lám, te is öregszel... )
s volt kedve még egyszer sétálni velem.
(2012 / 2018)
Hozzászólások
Haász Irén
2018, november 9 - 13:41
Permalink
Gratulálok, Évi, hangulatos,
Gratulálok, Évi, hangulatos, szépséges vers!
Sztancsik Éva
2018, november 12 - 19:12
Permalink
Szeretettel köszönöm, Irénkém
Szeretettel köszönöm, Irénkém. :)
hubart
2018, november 9 - 18:54
Permalink
Nekem is nagyon tetszett!
Nekem is nagyon tetszett! Örülök, hogy elhoztad, kedves Éva!
Sztancsik Éva
2018, november 12 - 19:12
Permalink
Nagyon szépen köszönöm
Nagyon szépen köszönöm jelenléted, véleményed, Feri. :)