Derűre ború
Kóbor szellő sok-sok idő múltán
felkutatva minden kis zugot,
hozzám talált, s titkolózva, kurtán
néhány dolgot fülembe súgott.
Rólad mesélt, hogy kerül az álom
katlantüzes nyári éjjelen,
mikor fájó sóhaj fakad szádon,
s elmerengsz a múló éveken.
Vágyad éget. Az éjszaka sátra
betakar, de nem gyógyít sebet.
Csak a hajnal hoz enyhet a lázra,
mikor ólmos csendje eltemet.
Magam vagyok én is. Tőled távol.
Mint nagy polip, ölel a sötét.
Hálót vetett rám az éjszakából,
rám borítva csillagköntösét.
Nyomnak tespedt, rossz, lidérces álmok,
s mikor végre fáradtan kelek,
csúfolódnak tükrömben az álnok
szarkalábas gyűrött reggelek.
Harcos régi ábrándokhoz híven
önmagammal vívok nagy tusát.
Metronómként veri el a szívem
régi dalok kopott taktusát.
Reményeink szép sarjadó ága,
miért jön a derűre ború?
Életünknek elmúlt boldogsága
rózsa volt, most töviskoszorú.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 19 - 18:11
Permalink
Kedves szerző, gratulálok a
Kedves szerző, gratulálok a versedhez!
Ízelítő a szerkesztők véleményéből;
Nagyon jó ez is. 5.
Persze, mehet. Érdekes: én az első versszak utolsó sorát automatikusan susogott-nak olvastam :-)
A második versszakban az éjjelent- biztos éjeken-nek írtam volna, bár lehet, hogy úgy snassz :-(
Nagyon jó:
"csúfolódnak tükrömben az álnok
szarkalábas gyűrött reggelek."
Ez nagyon, nagyon jó vers mindkét fenti megjegyzésem ellenére. Annyira természetesen gördülnek a sorok, hogy ritka ilyen verset mondani az eddig itt olvasottak közül. Egy szava nem lóg ki, egy sora nem bicsaklik, egy rímje nem cseng hamisan.
Gratulálok Ferencnek.
Mehet! Érett alkotó , nagyon jó olvasni a verseit!
Ezek olyan versek, amelyek valóban a líraiságot tükrözik. Ez is nagyon tetszik, MEHET. (5)
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 20 - 16:30
Permalink
Gratulálok!.
Gratulálok!.