Száll az Idő hallgatagon

Száll az Idő hallgatagon...
Isten ül egy ócska padon...

Kikent-kifent pillanatok
Múlandóság-hada makog.

Dogmák világokat esznek,
Semmiből - semmivé lesznek.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten szemléli egy padon.

A múlandóság ünnepén
Kardot ránt egy harci tehén.

Csiricsáré hajlamokat
Az Idő - csontvázzá fogad.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten csendben ül egy padon.

"Objektív" szegények hátán
Élősködik a vén sátán.

Utópia-négyesfogat
Okoz buta borzalmakat.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten hallgat egy vén padon.

Ugyanaz a "kívül-belül",
Ami az alul és felül.

Isten mosolyog egy padon;
Száll az Idő hallgatagon.

Hozzászólások

Csilla képe

Addig jó, amíg mosolyog :)

 

lnpeters képe

Bizony addig...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Időtlenséget ad a versnek a cím és ismétlődő sor... mintha felülről néznék le mindenre, ami úgyis elmúlik egyszer. Benne és mégis kívül...:)

lnpeters képe

Ez valahogy így is van...Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)