Isten áll a csendes Őszben

Isten áll a csendes Őszben,

Fonnyadó lombok alatt,

Folyton változik a gonosz,

A Jó állandó marad.

Felleges történelmeket

Ide-oda fúj a szél,

Perc-életű tévedésről

Már a régmúlt sem beszél.

Parvenü mű-isteneket

Múló anyag eltemet,

Talány sűrű felhőzete

Hallgat az Idő felett.

Isten áll a csendes Őszben - 

Egyre szürkébb lesz az Ég;

Mindig újra szenteli az

Életet a maradék.

Sötét árnyék nyeli el a

Megalkuvó elveket,

Eleve elrendeltséggel

Csak a profán fenyeget.

Teremhet még Jövendőt a

Tisztesség, s az Akarat,

Amíg a magánéletbe

Be nem tör a műanyag.

Pénz, meg doktrínák húznának

Jövő elé kőfalat;

Isten áll a csendes Őszben,

Az Idő tovább halad.