Nyári Nap

Mysty Kata
Nyári Nap
 
Sugaraid ó Nap, oly izgatók!
Hevül, mi több, fölhevül a világ tőled,
és minden, minden majdnem kisül!
 
Nem fukarkodsz a meleggel
- feltüzelsz...
Forrón lehelsz csókot, az arcokhoz égsz!
Hűsölni te is szobádba térsz,
amíg hódító melódiába kezd a szél?!
 
Csábító tudsz lenni, szédítő...
Kalandra hívsz, Ó, nyári nap!
Vissza - visszatérsz ; barnulni veled öröm;
- a napbarnított test között
illatos, bársonyos fényed mámorít!
Lefektetsz, égetsz, - forróságod gyötör.
Elég a vágyad, nem enyhül.
Vizek hűse sem oltja szomjad...
Tombol a szerelmed, sosem elég!
Aszalod gyümölcsök vérző tenyerét...
Engeded, hogy kamrákba hordja szeretetét!
A nyári ég egy katlan, forr és tikkaszt.
 
Kertek ölén élet fogja ölbe
a táncoló fény ringató szerelmét.
Udvarolva bókol a nyári szél zenész.
Imát morzsol a kánikula szívek erén.
Megérlelsz kéklőn nevető szilvaszívet,
megégetsz mező tenyerén ülő zöldet...
 
S ha tőled függne, ragyogna örökké a fény...
nem engednéd a felhőket
kergetőzni életek egén.