A tunyogi Holt - Szamos
A tunyogi
Holt- Szamos
Mezítlábas kisgyerek
Szamos partján tekereg.
Úszni nem tud, vízbe
nem megy, pedig csodálója
Víznek, tűznek ; szerelmetes
szülőföldnek.
Eltévedni nem lehet.
Minden út haza vezet.
Kis társai valahol
várják vissza konokul.
Ártatlan Holt - Szamos
sok- sok élőt befogadott.
Pedig csak álldogál, vár
szelíden; nem siet sehová.
Akácsor ágaiba botlik
meg a napsugár, árny-
játéka ott mosolyog a
gyermek üde friss arcán.
Kisgyerek lába sose fáj,
bár bandukol kilométerszám...
Olykor, ha csalán csíp
fájdalmat nyállal csillapít.
Tövis is akad bővebb , az út
porában elfekvőben.Néha
kelletlenül is betalál, de
csak kihúzásakor fáj.
Frissült kis tüdeje honi
levegővel lett tele.
Szívében hangosabb a dobbanás:
Istenem! Rám édesanyám otthon
már oly nagyon régen vár.
https://scontent-ams3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xtf1/v/t1.0-9/11742632_903352276402571_5754483091616261697_n.jpg?oh=5e3063cd05894592d6813689fc2ac9c2&=564678D7
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, július 7 - 09:48
Permalink
Nagyon szép gondolatok, és
Nagyon szép gondolatok, és történések a versedben.Tetszett.
Mysty Kata
2012, július 11 - 22:14
Permalink
ÉdeSeám gyerekori
ÉdeSeám gyerekori emlék-lapom.Pussz!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"