Az éj titka

Köszönöm, kedves Laci!

Köszönöm, kedves Sea!

Kedves Joe, tökéletesen igazad van! Ez egy régebbi versem, nem mentségképpen mondom, hiszen ha föltettem, azt jelenti, hogy ma is vállalom. Éreztem, hogy  logikai csúsztatások vannak benne a költői képek kedvéért, de hogy mennyire azok, erre a Te elemző munkád vezetett rá.
Az első szakaszban a vörösre gyúló Nap természetesen az alkonypírra utal, amit aztán az éj sötétje követ. De talán következetesebb lenne így:  Kihúnyt már a Nap, a nagy vörös lámpa.
A következő strófában az éj  sötétjéről csupán az első sor szól, ami úgy lopkodja szét az álmod, hogy a fáradt ember nem álmodik, hanem mély kábulatba zuhan. A reggeli ébredéskor pedig már sehol sem találjuk az est csillagait, hanem fáradtan és kiábrándultan nézünk az új nap feladatai elé. Ilyenkor szembesül az ember a léte kilátástalanságával. Lehet, hogy túltömörítettem ezt a szakaszt, azért nen jön át a törénések egymásutánisága.
A harmadik szakaszban mélytengeri kagylóról beszélek, ami létezik, bár abban igazad lehet, hogy az nem gyöngykagyló. Ilyen téren hiányosak az ismereteim, elfogadom az észrevételedet. A préda szót rabolt kincs értelemben használom (http://meszotar.hu/keres-pr%C3%A9da), ami Léda nyakát ékesíti. A sors hullámverésének célját nem ismerhetjük, lehet, hogy "ékszer" lesz porszemnyi életünk munkájából egy huri nyakra, de az is lehet hogy elmerülünk a feledés iszapjának homályában. Ezt szerettem volna kifejezni, de igazad van, homályos a versbéli megfogalmazás. Köszönöm, kedves Barátom, hogy felhívtad a hiányosságaimra a figyelmemet.