Szimfóniám
Beküldte Varsás Frigyes - 2013, november 5 - 07:55
Sorsomat zene kísérte mindenütt,
Most a hangok közt sok emlék meglapul.
Volt pár tavaszom, hogy tücsök hegedült,
De a muzsika idővel megfakult.
A nyári zeneszóm kakofónia.
Olykor két kicsiny madár dalolt nekem,
Máskor bántóan rekedtes trombita,
Néha vágytam azt, köröttem csend legyen.
Most a fáradt ősz hárfáját hallgatom,
Ezt a régen várt, csodás melódiát.
Élvezem a dalt s a langy fuvallatot.
Télre remélek halk, suttogó imát,
S ha jő a végső, megváltó nyugalom,
Békén várhatom a sorsszimfóniát.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 5 - 07:56
Permalink
Kedves Frigyes! Szívből
Kedves Frigyes!
Szívből gratulálok a vershez a szerkesztőség nevében!
hzsike
2013, november 5 - 09:59
Permalink
Szép szonett! Én is
Szép szonett! Én is gratulálok, kedves Frici!
Zsike :)
Schvalm Rózsa
2013, november 5 - 14:26
Permalink
Nagyon szép szonett,
Nagyon szép szonett, szeretettel gratulálok! Rózsa
Haász Irén
2013, november 5 - 17:03
Permalink
Tetszett a szonett.
Tetszett a szonett. Megvillantak a futamok benne...
barnaby
2013, november 5 - 17:58
Permalink
Nagyon szép szonett,
Nagyon szép szonett, gratulálok :Barna
stapi
2013, november 5 - 18:02
Permalink
Szép szonett. Gratulálok!
Szép szonett. Gratulálok!