Sóhajod

Beküldte Zajácz Edina - 2013, november 14 - 23:28

Nem csábít porcelán-ringatásod.
Összetört, suta árnyékod vagyok.
Végtelen sírás, s te pontban állsz ott,
ahol sóhajod még bennem vacog.

Engem jégvirággá amortizált
Isten. Születnék egy csillanásnyi
percben, ha lenne, ki értem kiált.
Áldd meg, Uram, szeressen akárki!

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, november 15 - 10:26

 Sóhajod Hozzá száll, a szeretet csírája bennünk lakozik. Kérd és megadatik...

 A szeretetéhségünk hajt rendületlenül, de a Kikötő ott vár eltéveszthetelenül...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2013, november 15 - 10:31

Gyönyörű vers!

Szeretettel olvastam itt is, kedves Edinám.

Ölellek: Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, november 15 - 10:40

Szeressenek Edina, szépségesen fájdalmas vers.

barnaby képe

barnaby

2013, november 15 - 12:50

Úgy érzem a versból, hogy ez a sóhaj, a Te sóhajod...remek vers, gratulálok Edina:B:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, november 15 - 18:36

A második versszak gyönyörű, Edina, az elsőt nehezen értelmezem, inkább a hangulat jön át. Szeretettel olvastam.

Zajácz Edina

2013, november 27 - 23:24

Köszönöm szépen, hogy olvastatok!:)
Szeretettel: Edina

stapi

2013, november 28 - 06:14

Az élet nem mindig az, aminek látszik. Néha eltörik, ami leesik. Az árnyékadó gyakran csak játszik, s a kereszt nem mindig könnyebb, ha leveszik.

 

Gratulálok versedhez!

Zajácz Edina

2013, november 29 - 21:10

Értelek én, és köszönöm, hogy olvastál.

lnpeters képe

lnpeters

2014, január 4 - 13:17

Az őszinteség és a mesterségbeli tudás így teremt nagyszerű verset...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Zajácz Edina

2014, január 4 - 13:58

Laci, köszönöm szépen! Az őszinteség alap, a "mesterséget"  itt tanulom, Tőletek:).