Ébresztő
Állj meg ember!
Állj meg rohanásodban!
Magadat és a világot,
Pusztító tébolyogásodban.
Állj meg ember!
Ha ember vagy még.
Ha nem pusztított el,
A végtelennek hitt végesség.
Állj meg!
S nézz körül.
Nevetnem kell, ha azt hitted,
Hogy minden sikerül.
Nem is nyerhettél volna.
Hiszen nem érted.
Kevés vagy hogy felfogd:
Az életet miért éled?
De mégis: Mit hittél?
Hogy gyűjthetsz annyi gazdagságot,
Hogy a végén majd,
Kifizetheted vele hamisságod?
Ne hidd!
Ne gyűjts több kincset.
Táplálj igaz szeretetet.
Ez élteti szívedet.
Ne félj!
Az élet lassan sem fele annyi.
De tudd:
Csak így lehet megérteni.
Állj meg!
Ha futtál estétől-reggelig.
Ha vakon hitted,
Elérhetsz minden tengerig.
Állj meg ember!
Ha rohansz, elesel.
S akkor,
Semmit sem érsz el.
Állj meg ember!
Kevesebb a száz gyorsan,
Mint az ötven lassan.
De a számat minek jártassam?
Hozzászólások
barnaby
2013, november 29 - 21:26
Permalink
"Kevés vagy hogy
"Kevés vagy hogy felfog:"(D)...egy betűt elhagytál.
"Ha futtál estétől-reggelig." értem így is, de ez erdélyi tájszólással van ..(a "futtál").Nagyon "szájbarágós" nekem a versed, a sok jó gondolat ellenére is...a kevesebb, lehet, hogy több lett volna most.Üdvözöllek szeretettel:B:)
M. Karácsonyi Bea
2013, november 29 - 21:34
Permalink
Még gyakorolni kell...
Még gyakorolni kell...