Halkuló szerenád

Beküldte hubart - 2014, március 27 - 19:48
(Versem első két sorát H. Gábor Erzsébet adta.)
 
Látod a sast ott fenn a magasban? - sorsa az égbolt.
Nékem a sorsom a Föld, szárnyam a képzeletem.
Kergetem álmom, s vágyom az egykori szépre; de rég volt!
Ébred a hajdani cél, s fáj, mire észreveszem.
Szikra ha pattan, dobban a szívem, perzsel a vérem,
ritmusok árama fűt, úgy fut a testemen át;
s szól az időnek bölcs szava, feltart már a szemérem, 
fékezi vágyam egy őr, s halkul a szép szerenád.
 
2014. márc. 16. 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2014, március 27 - 21:06

Gyönyörű lett a versed, kedves Feri. Fegyelmezett, szép disztichonokban megírt, míves alkotás. Örömmel olvastam itt is, és mindig meghatódom... 

Köszönöm szépen, hogy ide is elhoztad.

Nagy szeretettel:Zsike :)

hubart képe

hubart

2014, március 28 - 19:45

Kedves Zsike, az ötletet Te adtad ehhez a vershez, a kezdeti impulzust, amit aztán csak folytatni kellett! :) Köszönöm kedves szavaidat . :)

lnpeters képe

lnpeters

2014, március 27 - 22:50

Gyönyörű vers. Csak ne halkuljon az a szerenád, Ferikém, öreg ember nem vén ember...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

hubart

2014, március 28 - 19:47

Köszönöm, Laci ! :) Igyekszem, igyekszem...:)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, március 28 - 09:07

Én a halk szerenádot imádom...Nyugalma sokat ér!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2014, március 28 - 19:49

Néha halk, máskor meg harsányabb, Kata kedves, mikor hogy jön ki a lépés. :) Köszönöm kedves szavaidat! :)

Szepesi Zsuzsanna képe

Szepesi Zsuzsanna

2014, március 28 - 13:36

Kedves Feri!

Tökéletes, itt is jelest érdemel! 

Szepesi Zsuzsanna

hubart képe

hubart

2014, március 28 - 19:50

Kedves Zsuzsa, köszönöm méltató szavaidat! :)

 

hubart képe

hubart

2014, március 28 - 19:51

Örülök, hogy tetszett, Joe, köszönöm értékelő szavaidat! :)