Viszlek
Beküldte Zajácz Edina - 2014, március 29 - 20:29
Viszlek.
Viszlek a hátamon téged,
ki földhöz-éghez egyformán hű lett,
milyen háborítatlan közöttünk
a rend. Néha hátranézek,
pipacsszirmon lila lepke illeg,
hajnalra könnyebb leszel idebent.
Viszlek.
Túl a dombokon szárnyaid
betakarnak, majd átölelnek, úgy
várom, hogy szólj. Kérdezz, vagy válaszolj.
Egyre magasabbra jutunk.
Már régen fölém hatalmasodtál,
akár a Nappá gömbölyödött csend.
Viszlek.
Látod? Előttünk már a Menny.
Mit tegyek mondd, hogy igaz legyen ez
a talmi lét? Kitöröm a Göncöl
szekér kerekét, és zöldre
festem a Tejutat. Kedvedért. Fuss!
Én maradok, s te élni menj! Fiam.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2014, március 30 - 18:09
Permalink
Köszönöm:)
Köszönöm:)
lnpeters
2014, március 30 - 18:38
Permalink
Szép!
Szép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2014, március 30 - 19:31
Permalink
Nem előszőr, hiszen máshol is
Nem előszőr, hiszen máshol is olvastam már, de éppen olyan nagy hatással bír, mint mikor először olvastam ezt a fájdalmasan szépséges versedet Edinám.
Gratulálok, szeretettel:Zsike :)