Az ég tenyerében

Rügygombos ruhájú
kusza ágakra
aggatott napfény
hirdeti a tavaszt,
árnyékuk alatt
hajnali szél bujkál.
Vacogva vár
a délelőtt melegére
a lusta csend,
majd útra kel végre,
ballag a magányos,
száműzött éj után.
S mire megérkeznek
a kíváncsi méhek,
illatok születnek
a fák díszes ölében,
borzas levelek járják
bolondos táncukat,
egymáshoz simulva
az ég tenyerében.