Érzékek ösvényén

Érzékek ösvényén
botladozva indulok feléd,
ujjaim izzó ezüstbe mártom,
tétova árnyakként
követik a holdfény lépteit,
míg titkaid kutatják élő
bársonyra festett csapáson.

Az érintés lemeztelenít,
könnyű szellőként
lebbenti fel szemérmed
áttetsző fátylát,
kérdez és válaszol
az álmosan mozduló vágynak,

majd tüzet gyújt, lobogó máglyát,
hogy illemet, gátlást felégető
pillanatnak feszülő testtel,
egy felfedezetlen világ
partjai felé sodorjon veled
a magába fogadó gyönyör,
csókjaink bójái alatt
hullámzó tenger.