Ámor
Beküldte Haász Irén - 2014, április 24 - 15:42
A falból lépett ki, vagy fától vált el
a faluszélen, s onnan követett,
nem tudom már; csak abból vettem észre,
mezítláb rugdosta a köveket.
Különös, furcsa lett akkor az erdő.
Toboz zuhogott, kútba fény esett,
a pókhálókon szivárványos cseppek
hallgatóztak, s hollószárny verdesett.
A lábak halkan surrantak mögöttem,
de közelebbre sohasem került.
Némán kísért, fekete köpenyébe
ezernyi bánat hold-arca merült.
Ahogy a révült fák ritkulni kezdtek,
szívembe úgy lopózott a derű,
láttam, a köpeny új hold-arcot villant,
s az enyém többé nem volt keserű.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, április 24 - 16:48
Permalink
Remekül megítr szép
Remekül megítr szép versedhez szeretettel gratulálok!!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, április 24 - 16:49
Permalink
Amikor előszőr olvastam akkor
Amikor előszőr olvastam akkor is nagyon tetszett, és most is. Szeretettel gratulálok, kedves Irénke! :)
Ölellek: Zsike :)
Haász Irén
2014, április 25 - 18:25
Permalink
Köszönöm szépen, nagyon
Köszönöm szépen, nagyon kedves nekem ez a vers. Örülök, hogy magasra értékeltétek. :)))
Vaskó Ági
2014, november 24 - 18:42
Permalink
Irénke az a vers nálam is
Irénke az a vers nálam is magasra került. A lelkemre simult.Ági
Vaskó Ági