Páholyból
Beküldte Zajácz Edina - 2014, június 16 - 19:42
Vendéged vagyok, a páholyba kísértél,
hogy tisztán lássam magunkat.
Lábadon papucs van, lábamon tűsarok,
aztán csak állunk mezítláb,
semmi giccs, néhányszor körbejársz,
rég elmentek az alkalmatlanok.
Mint egy elmosódott, végtelen szeánsz,
benne két egymásra feszült báb,
nincs szék, sem asztal.
Hogy kerültünk ide?
Fehér vásznú ágy marasztal.
Néha közelebb húzódom,
vagy te hajolsz hozzám?
Az zavar, az a beszélgetésfoszlány
amit sosem értek.
Pedig úgy figyelek, már egészen előrehajolok,
talán egy rosszul irányzott mondat,
ami váratlanul kilakoltat.
A színfalak mögött kereslek.
Semmi giccs, néhányszor körbejársz,
számtalan elmaradt vacsora,
te előttem, én mögötted.
Ugye vársz még, ugye vársz?
Lángokban áll csókjaink sora.
Hozzászólások
hzsike
2014, június 16 - 20:46
Permalink
Húh! Nagyon gazdag
Húh! Nagyon gazdag vers!
Micsoda képek, micsoda sorok, micsoda ellentétek!
Remekeltél, kedves Edina.
Ölellek:Zsike :)
Mysty Kata
2014, június 16 - 21:19
Permalink
Edy ez fergeteges!!
Edy ez fergeteges!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"