Ütlegel és semlegel

Éppen száz esztendeje kezdődött az első világháború. Pokoli idők voltak.

Megdöbbentő, hogy a háború elején milyen könnyedén fogadta az elképesztő tömegmészárlást a magyarországi közvélemény. A Monarchia – és benne Magyarország – lakossága nem sejtette, miféle tétje is van a számukra ennek a borzalmas háborúnak.

A közvélemény nem gondolta azt, hogy a Monarchia – és főleg Magyarország – ne volna fenntartható. Ma a történetírás szinte kizárólag az erre utaló jeleket keresi, és ezeket – mintegy utólag – felnagyítja.

Ez szinte törvényszerű. A mai történetírás alapja, hogy “ami történt, az mind szükségszerű volt”; ennek jegyében a Monarchia idején elsősorban a későbbi szétesés előzményeit keresi, és ezeket a jelenből nézve túl is hangsúlyozza.

Szóval a háború elején igencsak hetykén vették Budapesten a világégést. Erről szól az alábbi történet.

Akkoriban Olaszország még semleges volt.

—–

A háború első napjai. Valamelyik pesti kávéházban felkiált egy optimista úr:

- Remek hírek jöttek! A németek győznek nyugaton! Mi győzünk keleten! A mi szövetségünk keleten ütlegel, nyugaton ütlegel!

Egy másik úr felnéz az újságból:

- És délen? Az olasz mit csinál?

- Semlegel.