Burokba szültek
Beküldte Haász Irén - 2015, március 30 - 16:39
Burokba szültek, amit felzabáltam,
én vagy a sors, nem mindegy az, melyikünk?
Kivétel lettem mindig a szabályban,
komor derű, beszegezett hegyi kürt.
Rossz választások zátonyai között
próbált anyám a járt mederbe lökni,
fortyogó habra olajat öntözött,
csontvázak bűzét takarta a kölni.
Egyszer csak nem volt. Álltam ifjan, pőrén,
kezem-lábam mind koloncokkal tele…
Azt hittem addig, véletlen ernyő véd,
pedig keze volt, májfoltos, vén keze!
Már megtanultam, milyen boldogság az,
mások fölött tartani a házat.
Hogy engedjék, hogy kiérdemeld, tágas
szív kell, és fejet hajtó alázat.
Hozzászólások
hzsike
2015, március 30 - 17:12
Permalink
Az utolsó versszakba
Az utolsó versszakba beleborzongtam... Nagyon megérintő!
Mysty Kata
2015, március 30 - 18:56
Permalink
Istenem, de gyönyörű !!Nagy
Istenem, de gyönyörű !!Nagy ölelésem..
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Bieber Mária
2015, március 31 - 23:15
Permalink
Kedves Irénke! Remek
Kedves Irénke!
Remek Versedben sok-sok bölcsesség, élettapasztalat és megérlelt tanulság van. Nagy figyelemmel újra s újra elolvastam, s köszönöm, hogy olvashattam.
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, április 1 - 13:04
Permalink
Kedves Irénke! Remek
Kedves Irénke!
Remek gondolatok, és tanulságos is.
Erzsike