Élek
Beküldte Boszorka4 - 2018, november 12 - 22:40
Amerre járok remeg a föld,
mély szakadék ásítja léptem nyomát.
Arany-tollú sólyom szárnyal fönt,
szeme az enyém, vele látok csodát.
Levegő-járó csizmám szakadt,
a vándorló szél árny-hajamban lakik,
kalászok sóhajtása maradt,
az északi fényt altatom hajnalig.
Cet-citerán játszik a tenger,
társak visszhangzó selyemhangja ölel,
szilafogam áhítja egyre
a krillt, száguldok, a mélység-ég közel.
Hozzászólások
Csilla
2018, november 12 - 22:41
Permalink
Kedves Erika!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Boszorka4
2018, november 13 - 08:44
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm. :)
Kedves Csilla!
Köszönöm. :)