Örök zene

Beküldte pálházi-éva - 2014, január 28 - 10:00

Árad a dallam, húrokon ébred,
serken a lelkem fényutakon,
zendül e pompás hangszer a kézben,
vágyakat éleszt tiszta dalon.

Mennyei szólam rezdül a fában,
testemen átjár, felszabadít,
önmagamért énemre találtam
míg a zenélés élni tanít.

Elfeledett, szép mozdulatokban
isteni táncot lejt a vonó,
régi az érzés, újra belobban
lángja a dalnak felragyogó.

Őrzi az emlék, végtelen égből
szárnyal a hang, szívemben elül,
emberi létem múlt idejéből 
visszatalált hozzám hegedűm.

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 2575 olvasás

Hozzászólások

Zajácz Edina

2014, január 28 - 10:01

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez!:)
 

pálházi-éva

2014, január 28 - 10:46

Köszönöm, nagyon boldog vagyok! 
Ilyen volt az érzés, amikor hegedűt vettem a kezembe :-)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2014, január 28 - 12:00

Nagyon szép! Szeretettel gratulálok! Rózsa

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 28 - 12:50

Gratulálok Éva, szép versed méltó helyére került!

Zajácz Edina

2014, január 29 - 10:44

Szépséges alkotás:)

hzsike képe

hzsike

2014, január 29 - 10:59

Remek ritmusú, nagyon szép vers! Szeretettel gratulálok, kedves Éva!

Zsike :)

Vaskó Ági képe

Vaskó Ági

2014, november 12 - 18:46

Évike, csodásan hegedültek a verssoraid. Nagy öröm volt az olvasása. Ági

Vaskó Ági

lnpeters képe

lnpeters

2014, november 12 - 21:19

Szerettel gratulálok ehhez a remek vershez!

Pete László Miklós (L. N. Peters)