A magányhoz

Hányszor űztelek magamtól,
én konok! Hiába hittem:
most erős vagyok. Badarság!
Éltemet siratja minden,
hisz kopogni véltelek, s így
tárt karokkal otthonomba
engedem ma hallgatásod.
Újra két kezem szorítod,
bánatom hatalma öl meg.
Gyáva lettem élni, Isten !

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Edina!

A szerkesztőség gratulál a versedhez!

Köszönöm szépen:)!