A magányhoz
Beküldte Zajácz Edina - 2012, május 4 - 09:33
Hányszor űztelek magamtól,
én konok! Hiába hittem:
most erős vagyok. Badarság!
Éltemet siratja minden,
hisz kopogni véltelek, s így
tárt karokkal otthonomba
engedem ma hallgatásod.
Újra két kezem szorítod,
bánatom hatalma öl meg.
Gyáva lettem élni, Isten !
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, május 4 - 09:34
Permalink
Kedves Edina! A
Kedves Edina!
A szerkesztőség gratulál a versedhez!
Zajácz Edina
2012, május 4 - 10:45
Permalink
Köszönöm szépen:)!
Köszönöm szépen:)!