A vén betyár

Szellő lebbent lenge kelmét,
felfed rejtett titkokat;
megzavarja békés elméd,
szeget ver egy gondolat;
űzd tova mihamarabb!

Csalfa, csapongó képzelet,
pajzán álmaid szövöd;
álomkép fut át előtted,
látomás a gyönyöröd,
mosolyogsz és köszönöd.

Férfi szem e szende vágyát
leplezné, de nem tudja;
vadászösztön ajzza íját,
s a vad így lesz célpontja,
bár lazán leng íjhúrja.

Szertefoszlik festett képe,
az őzike messze már;
csiszeg-csoszog lassú lépte,
újra lent a földön jár
hümmögve a vén betyár.