Akasztás

A kételyek faágain bolyong
a bús remény, s a lélek elkopott
e dupla-vissza, rossz malomkorong
görbe tengelyén.

Bús remény: hisz itt remél a vágy,
bármi szebb, akármi más után:
önmagam halála vágya, ám
nem vidám e lenkötél.

Démon táncol körben bennem:
nincs kiút, nincs vigasz:
hamis vagyok, ha jó leszek,
és gonosz, ha hű, igaz.

Ezért lebeg cafatban itt
a mellkasomban így, hamis
líraként a régi lélek, és ezért
széteső, remeg beszédem: szellem-lenkötél.