Alkotás

Ha bú borít, s a bánat űz,
ha hó esik, vagy ég a tűz,
fejembe zsongva szép szavak,
kalandra hívva ringanak.
 
Feszít a vágy, az ész mesél,
hevít a tűz, a szív zenél
- papírra írva érzelem -
varázsa manna énnekem.
 
Szavak; dühöngve lázadók,
üres mederbe fulladók-
mit ér a szó, a hang, ha fals,
ki az, ki vágyna csúnya dalt?
 
Szavak; gyönyörbe fulladók,
sötét világba fényt adók;
igaz hitünkben őserő,
vizek fölötti hídverő.
 
Ragyogj szavam, te szép, nemes!
- szelíd a szívem itt veled -
legyél a fény, a tűz, az ég,
mutasd meg; él a líra még!
 
Fülembe csengve szép szavak,
sorokba vetve ringanak;
imát regél a tollvonás,
öröm, ha kész az alkotás!