Anyám bánata

Sírni hallom anyám, földre hull a könnye,
hűs berek mélyén nap nem virrad fiára,
árva szívvel készül megváltó imára:

"Hívd magadhoz, Uram, teste élni gyönge!
Lázas éjek gyötrik, nem gyújt víg pipára,
szóra nem múlik kín, vágyik Máriára ..."

Jajra nincs vigaszom, hullik álma gyöngye...
Mélyre hajtom főmet, bánat most a vára,
meghasadt lelkemet tészem nagy Tiszára!