Avar zörren lépteim alatt
Beküldte Schvalm Rózsa - 2013, augusztus 27 - 13:20
„Ősz barangol” már a fák között,
szívembe is csendje költözött.
„Kóró lett a fényes laboda”,
piros levelén rozsda foltja.
Lombsátorát bontja az erdő,
nap sugarát rejti a felhő.
Néha-néha makkok koppannak,
avar zörren lépteim alatt.
Oly megható e kép, e látvány,
a lélek beleborzong árván.
Tükrében látja saját sorsát,
érzi gyarló ember mivoltát.
Mint ősszel fákról a levelek,
évek múltba hullnak, elmennek.
Időm örvénylő tengerében,
vajon hova sodor a végzet?
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, augusztus 27 - 13:25
Permalink
Ggratulálok szeretettel
Ggratulálok szeretettel kedves Rózsika hangulatában és képeiben is nagyszerű versedhez!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Zajácz Edina
2013, augusztus 27 - 13:30
Permalink
Kedves Rózsa, szeretettel
Kedves Rózsa, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, noha formailag nem is tökéletes, engem a hangulatával, és az egyszerűen szép képeivel elvarázsoltál:).
Edina
Schvalm Rózsa
2013, augusztus 27 - 14:08
Permalink
Nagyon köszönöm gratulációdat
Nagyon köszönöm gratulációdat kedves Kata.
Szeretettel: Rózsa
Schvalm Rózsa
2013, augusztus 27 - 14:11
Permalink
Kedves Edina! Nagyon
Kedves Edina!
Nagyon köszönöm,, kedves gratulációdat és véleményedet.
Szeretettel: Rózsa