Avar zörren lépteim alatt

„Ősz barangol” már a fák között,
szívembe is csendje költözött.
„Kóró lett a fényes laboda”,
piros levelén rozsda foltja.
 
Lombsátorát bontja az erdő,
nap sugarát rejti a felhő.
Néha-néha makkok koppannak,
avar zörren lépteim alatt.
 
Oly megható e kép, e látvány,
a lélek beleborzong árván.
Tükrében látja saját sorsát,
érzi gyarló ember mivoltát.
 
Mint ősszel fákról a levelek,
évek múltba hullnak, elmennek.
Időm örvénylő tengerében,
vajon hova sodor a végzet?

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Ggratulálok szeretettel kedves Rózsika hangulatában és képeiben is nagyszerű versedhez!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Rózsa, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, noha formailag nem is tökéletes, engem a hangulatával, és az egyszerűen szép képeivel elvarázsoltál:).
Edina

Schvalm Rózsa képe

Nagyon köszönöm gratulációdat kedves Kata.

Szeretettel: Rózsa

Schvalm Rózsa képe

Kedves Edina!

Nagyon köszönöm,, kedves gratulációdat és véleményedet.

Szeretettel: Rózsa