Csend

                                   

Kis tanya romja felett az idő száll, hirdeti ifjú
éveim árva sorát, gyermeki arc mosolyát.
Szántó lett már, reggeli hűsén áll az időnek,
régi fasorban akác sarja maradt odaát,
hol csak a régi világnak a léte idézte a fákat,
s úttalan úton jár képzeletemben a nyár...

Kis domb hozza a régi tanyának a képit elébem:
nyurga platánok dús májusi árnya borul
rám, csoda hát, hogy szívem a végén úgy zakatolgat,
mint aki múltat idéz – szembogarán ha kinéz?

Ködbe merengőn térdelek immár – nappali álom
szellemi árja izent – burkol az éteri csend.

 

 

          KÉRÉSRE

 

Kis tanya romja felett az idő száll, hirdeti ifjú
éveim árva sorát, gyermeki arc mosolyát.
Szántó lett már, reggeli hűsén áll az időnek,
régi fasorban akác sarja maradt, odaát,
hol csak a régi világnak a léte idézte a fákat,
s úttalan úton jár képzeletemben a nyár...
 
Kis domb hozza a régi tanyának a képit elébem:
nyurga platánok dús májusi árnya borul
rám, csoda hát, hogy szívem a mélyből úgy dobog olykor,
mint aki kútba merült, s szelleme múltba repült?
 
Ködbe merengőn térdelek immár – nappali álom
szellemi árja izent – burkol az éteri csend.
 
2012. szeptember 1-5.
Módosítva: 2013.03.28. (Kérésre.)

Hozzászólások

hzsike képe

Gratulálok szép  versedhez, kedves István. Látom, Te sem "veted meg" a régies szavakat.:)

Szeretettel:Zsike:)

Örülök, egykori szerzőtársam, hogy jöttöddel tovább emelkedett az oldal színvonala. Nem igazán emlékszem - és bocs, nem nézek most utána -, hogy a disztichonoknak erre a fajtájára, amikor a páros sorok belső rímre végződnek, van-e külön megnevezés; talán ez volna a leoninus? De nem is ez a lényeg, örülök a töretlen fejlődésednek.

Kedves Zsike, köszönöm szépen!

 

Kedves Lobra, valamiért nem emlékszem rád, pedig gondolom, kellene. Más volt a nickneved? Netán a fényképed is?

Minden esetre nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám!

Valóban más volt a nicknevem is (Ross) és az itt látható fényképem is valóban jó negyven évvel korábban készült az általad ismert szintetizátoros matuzsálemhez képest. További sikereket kívánok.

Naná, hogy így már emlékszem! :) Viszont itt mintha már más néven is láttalak volna... vagy csak képzelgés a részemről? Mindegy, örülök Neked! A kérdésedre a válasz: ma már minden rímes időmértékes verset Leoninusnak neveznek. Eredetileg - úgy tudom - csak a rímes disztichont nevezték így. Majd aki jobban tudja, hozzászól... :)

Szeretettel: István

Egyrészt köszönöm a műfaji pontosítást. Másrészt valóban szerepeltem itt más azonosítóval, boldogult szerkesztőtárs koromban. Azt az elvet követem, hogy ha egy adott oldalon többféle funkcióban vagyok jelen - például szövegek beküldőjeként is és más szövegek amatőr értékelőjeként is -, akkor eltérő azonosítókat használok, már persze, ha a rendszer erre alkalmas.

barnaby képe

Nagy örömmel olvastam versed, kedves Ross barátom...régen láttalak már ...Gratulálok szép időmértékeidhez.

Üdv.:B:)

Köszönöm szépen a látogatásokat, hozzászólásokat!

Barnus, bár jól esnék a dícséret, de ezúttal nem szolgáltam rá... Csak hozzászóltam Stapi valóban jól sikerült verséhez.

hubart képe

Ez nagyszerű, kedves Stapi! Nem kis munka, és mégis könnyedséggel párosul - talán ezt a legnehezebb összehozni. 
Hogy egy kicsi kritikai megjegyzéssel is éljek, a platán nem nyurga, inkább terebélyes,  no de ez nem irodalmi, inkább botanikai probléma.:) Gratulálok versedhez!

Kedves Hubart, köszönöm, hogy benéztél hozzám! Talán igazad van, talán nem... Több verset írtam a platánról, a kötetem címe is Platán alatt. A falum egyik terén egy hársligetben két platán van egymás mellett, az egyik terebélyes, a másik inkább nyurga, pedig már kb. 50 évesek. Ebben a versben teljesen fiatal platánokról van szó, alig néhány évesek, és bizony még nyurgák. (A nyurga itt áttételesen a korukra is utal. Mára meg már én lettem terebélyes... :)))

Üdvözlettel: István