Égi farsang

Nyargal a szél deres lova,
mint az acél, ide, s tova.
Vénülő Tél kardját feni,
Holdleányért megküzdeni.

Ám nincs komoly ellenfele,
aki harcba szállna vele;
hangja érces, ökle kemény,
élteti még régi remény.

Holdleány ruhája ében,
nézegeti jég tükrében.
Férjhez menne, azért szépül,
épp farsangi bálba készül.

Aláomló arany tincse
akár Bereniké kincse.
Áll már a bál, szól a zene,
Tél hercege fordul vele.

Napok telnek, mint a percek,
erre jár a Tavasz herceg,
fényköpenye vígan szárnyal,
el is nyargal Holdleánnyal.