Fazekas
Beküldte stapi - 2021, január 10 - 21:29
Formál a fazekas, formál a sors.
Néha finoman, – máskor, mint a bors,
mar, gyúr, vagdos a koronghoz,
forgat, locsol és feltornyoz...
Formál az Isten, s én hagyom magam,
csak Ő tudja, mi célja általam;
mit, hogyan, mivégre, mivé –
hogy' válok egykor valakivé...?
Formálja bennem a borongó űrt,
pergamentekercsen jegyzi a zűrt,
kezében melenget, paskol az Úr,
s rám simít lágyan, ha valahol szúr...
Formál a fazekas, alakot ölt
kancsó, korsó, bögre; s majd beletölt
édeni tartalmat, – ha a tűzön
megedzett, hogy minden bűnt elűzzön.
2020. december 22.
Hozzászólások
Csilla
2021, január 10 - 21:31
Permalink
Kedves István!
Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok a vershez! Nagyon szép hitvallás.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
stapi
2021, január 10 - 23:16
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
Litauszki Gyula
2021, január 11 - 06:37
Permalink
Gratuláció
Kedves István!
Gratulálok versedhez! Nagyon ötletesen felépített hitvallás! Gyula
stapi
2021, január 11 - 10:35
Permalink
Köszönet
Köszönöm szépen!