Fedél nélkül
Beküldte gufi - 2012, január 9 - 20:34
Csonkig leégetett
karácsonyi fények,
újév petárdái
nyugovóra tértek.
Fagyba burkolózott
bölcs, öreg január,
városra települt
a szürke szmog-madár.
Sátrat bontott minden
karitatív konyha,
s a hajléktalannak
korog üres gyomra.
Petpalackba fojtott
reménytelen bánat,
bérház falánál vet
hullámpapír ágyat.
Megébred a nyomor,
álmodott édeset,
pulykát, kalácsot,
karácsonyt, meleget.
Szemeit dörzsöli,
múlik a kábulat,
roskadozva görnyed
gyötrelmes súly alatt.
Ő biz fel nem adja,
kitartó és kemény,
míg nem halál angyal
megcsókolja szegényt.
Hozzászólások
lnpeters
2012, január 10 - 21:51
Permalink
Ehhez a vershez szeretettel
Ehhez a vershez szeretettel gratulálok! Szép és nagyon aktuális!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kőszeghy Miklós
2012, január 10 - 21:58
Permalink
Kedves Ferenc! Jó lett ez a
Kedves Ferenc!
Jó lett ez a versed.
Én határozottan úgy látom, hogy egyre jobban, magabiztosabban használod a versírás eszközeit.
És a tartalom is jó.
gufi
2012, január 17 - 11:20
Permalink
Kedves Miklós! Köszönöm
Kedves Miklós!
Köszönöm szépen, igyekszem a kritikákból és észrevételezésekből tanulni.
Üdvözlettel: Albert Ferenc
gufi
2012, január 17 - 11:23
Permalink
Kedves Impeters! Nagyon
Kedves Impeters!
Nagyon megörvendeztet, maga a tény, hogy időt szakítottál rám. Köszönöm szépen az elismerést.
Üdvözlettel: Albert Ferenc
gufi
2012, január 18 - 13:24
Permalink
Kedves Joe! Megtisztelésnek
Kedves Joe!
Megtisztelésnek veszem, hogy benéztél és külön köszönöm a méltatást.
üdvözlettel: Albert Ferenc