Felhők szeplőben...
Savanyú égen szeplőben felhő,
vajákos Holdnak szívet ígér.
Minden gyúlt-csillag elveszti álmát
szétszórva fényét valakiért.
Remegni látszik gyenge kezekben,
búban kivérzik csonk-gyertyaláng,
felszökni mennybe, árva szívekbe,
ott lakni készül mind valahány...
Összetör engem, meggyötri lelkem
az éjszakában bú, s csend honol.
Csak a nagy erdők bajjal kesergők,
ballag az éjben, vén-ősz kobold...
Csillagok néznek, könnyeket sírnak,
gyöngyökkel varrják ki az utat,
amerre térnek, súgva remélnek
nékik e rabság, csak kárhozat.
Árváknak könnye tűz-csiha lángon,
olvad a jég, az üveghegy is
minden szerencsés angyal burokban,
szárnyakkal épen megszületik...
Kacagva sírnak aprócska szentek,
szeplőtlen égben lélek honol.
Szemükben láng gyúl, az ég kitárul:
szépen szeretnek még valahol...
Csillagúton ha fény jár,
sötétségből felénk száll,
kéz a kézben erős vár,
fél a lélek, reményt vár...
Hozzászólások
hzsike
2014, szeptember 6 - 11:41
Permalink
Nagyon szép a versed, kedves
Nagyon szép a versed, kedves Barna.
Szeretettel gratulálok!
Zsike :)
lnpeters
2014, szeptember 6 - 16:36
Permalink
Szép!
Szép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Della
2014, szeptember 7 - 09:14
Permalink
Több, mint szép! Szeretettel
Több, mint szép!
Szeretettel gratulálok: Maria
Nagygyörgy Erzsébet
2014, szeptember 7 - 11:03
Permalink
Kedves Barnaby! Gratulálok e
Kedves Barnaby!
Gratulálok e szép versedhez, jó volt olvasni tőled.
Erzsike
Schvalm Rózsa
2014, szeptember 7 - 23:02
Permalink
Nagyon szép! Szeretettel
Nagyon szép! Szeretettel gratulálok! Rózsa