Felindulás
Beküldte Black Ice - 2019, január 22 - 20:57
Sötétség a rengetegben,
itt velem.
Szerelem tiszta lángja
szívemen.
Tűzet gyújtó szép leány,
csillagom.
Vele járva eme fénytől,
ragyogom.
Rozsdás lakat életemen,
meseszép.
Kék cinege elrepült már,
nyitnikék.
Utamban a vaskaput ma
eltolom.
Besurranok, még keresve
otthonom.
Ősi fáknak görcsös tánca
kincs nekem.
Lágy a szél ringatása,
nincs velem.
Térdre rogyva le a földre,
irgalom.
Ölelem a maradt hantot,
itt lakom.
Fénylő emlék retinámba
beleég.
Csokromban a sok virág
nem elég.
Lelkünknek mennyországa
oltalom.
Elindulok, csak bezárom
templomom.
Hozzászólások
Csilla
2019, január 22 - 20:58
Permalink
Kedves László!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Black Ice
2019, február 1 - 20:13
Permalink
Tisztelt szerkesztőség! Kedves Csilla!
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő lehetőséget mindenkinek.