Foszlányfelhő
Beküldte Cinti - 2015, március 26 - 20:52
Kéksapkás, alvó vulkánon vagyok,
alattam sárgálló tarló,
fejem fölött az ég forró,
és a Naptól csillog a csúcs, ragyog.
Megyek feléd bíborszínű úton,
árnyékod faágak árnya,
mintha ölelésed várna,
hozzád érve kezem lassan nyújtom.
Lágyan összefonódnak ujjaink,
meztelen vállunk összeér,
amíg csörren egy-egy levél,
és már nem szomjazom, itatsz megint.
Száraz torkomba csöpög finoman,
mohón nyelek, az íze méz,
azúrszemed tükrébe néz,
olvad kezem karamellhajadban.
Pazarolja a színeket a szél,
átlátszó foszlányfelhő vagy,
testem talán még ma megfagy,
de lelkem titkon holnapot remél.
Hozzászólások
hzsike
2015, március 26 - 20:54
Permalink
Kedves Cinti! Nagy
Kedves Cinti!
Nagy szeretettel gratulálok Szerkesztőségünk nevében, versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
Cinti
2015, március 27 - 17:02
Permalink
Kedves, Zsike! Köszönöm
Kedves, Zsike!
Köszönöm szépen az értékelést.
Cinti
vati
2015, március 27 - 18:28
Permalink
Én is köszöntelek a
Én is köszöntelek a társaságunkban, kedves Cinti!
Varga Tibor
Cinti
2015, március 28 - 11:23
Permalink
Köszönöm, Tibor! Örömömre
Köszönöm, Tibor! Örömömre szolgál, hogy itt lehetek.
Cinti
hubart
2015, március 28 - 16:18
Permalink
Szeretettel köszöntelek a
Szeretettel köszöntelek a Csarnok oldalain, és sok sikert kívánok! :)
Szilágyi Ferenc Hubart
Cinti
2015, március 29 - 16:23
Permalink
Köszönöm szépen Ferenc! Cinti
Köszönöm szépen Ferenc!
Cinti