Foszlányfelhő

 
Kéksapkás, alvó vulkánon vagyok,
alattam sárgálló tarló,
fejem fölött az ég forró,
és a Naptól csillog a csúcs, ragyog.
 
Megyek feléd bíborszínű úton,
árnyékod faágak árnya,
mintha ölelésed várna,
hozzád érve kezem lassan nyújtom.
 
Lágyan összefonódnak ujjaink,
meztelen vállunk összeér,
amíg csörren egy-egy levél,
és már nem szomjazom, itatsz megint.
 
Száraz torkomba csöpög finoman,
mohón nyelek, az íze méz,
azúrszemed tükrébe néz,
olvad kezem karamellhajadban.
 
Pazarolja a színeket a szél,
átlátszó foszlányfelhő vagy,
testem talán még ma megfagy,
de lelkem titkon holnapot remél.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Cinti!

Nagy szeretettel gratulálok Szerkesztőségünk nevében, versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Kedves, Zsike!

Köszönöm szépen az értékelést.

Cinti

vati képe

Én is köszöntelek a társaságunkban, kedves Cinti!

Varga Tibor

Köszönöm, Tibor! Örömömre szolgál, hogy itt lehetek.

Cinti

hubart képe

Szeretettel köszöntelek a Csarnok oldalain, és sok sikert kívánok! :)

Szilágyi Ferenc Hubart

Köszönöm szépen Ferenc!

Cinti