Galícia földjében

Jött a parancs, zubbony, bakancs,
Marhavagon, tűző napon,
Vár rád baka Galícia,
Erőd fala, poklok szava.

Fagyos a tél, ágyú zenél,
Akna robban, hús cafatban,
Néz a felcser, te elvérzel,
Jajszó, ének száll az égnek.

Fohász, ima, vajh mi haszna,
A hős baka nem tért haza.
Sírba tették, betemették,
Jeltelenbe, idegenbe.

Hegyek ormán, dombos lankán,
Völgyek ölén, patak mentén,
Utak mellett bús keresztek,
Mementóként a sírkertek.

Állok csendben, szegem fejem,
Néma könnyem törölgetem,
Kérdi fiad: "Uram, mondjad,
E szörnyűséget mért hagytad?"