Gyilkos-tó I.
Ég felé mutatva, szinte kérkedőn,
árva szikla tömbje állt a bérctetőn.
Álmait vigyázta Kis-Cohárd, Likas,
s őrködött felette büszke szirti sas.
Egykor itt e kőre támadó szelek
ostorával csaptak rá az istenek.
Zápor árja mosta, marta zord idő,
fagyrepesztve tűrt a néma bérci kő.
Széthasadt a szikla századok során,
nem fogott ki sorsa őrlő vasfogán.
Omladéka ingva völgy ölére dűlt,
szűk mederbe törve, zúzva szétterült.
Csörtetett a víz a nagy kövek között,
hordalék falába - gátba ütközött.
Kis patak befogva, öble néma tó,
vadkacsák tanyája, békaúsztató.
Fák hegyén a csipke égi kékbe tör,
árnya leng a völgybe, zöld a víztükör;
szél sodorta pára száll a tóra ott,
ringva hord a fodra nyalka csónakot.
Fent a hegytetőn a lucfenyő sudár,
zsenge, szép gyopárra tűz a fénysugár.
Áfonyára nyelvet ölt a vad fagyal,
múlt ködébe néz a csonka sziklafal.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, augusztus 15 - 10:48
Permalink
Kedves Alkotótársunk! A
Kedves Alkotótársunk!
A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!
Mysty Kata
2012, augusztus 15 - 11:29
Permalink
Remekművedhez szívből
Remekművedhez szívből gratulálok, a folytatáshoz alkotó kedvet kívánok!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, augusztus 15 - 13:42
Permalink
Kedves Sea, köszönöm a
Kedves Sea, köszönöm a gratulációt!
hubart
2012, augusztus 15 - 13:43
Permalink
Köszönöm, kedves Kata!
Köszönöm, kedves Kata!