Hős pacsirta
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 3 - 11:56
Kedves madár, kis pacsirta
büszkén ül a fán,
ott nevetgél egy kalitka
emlékcafatán.
Nem feledi, azt csicsergi
csőre már erős,
ékes hangján elmeséli…
talán ismerős:
Szárnyát törték, szél roncsolta,
tikkadt szótlanul,
tollas múltját begombolta,
tudta, megjavul.
Hátsó karmát belevéste,
ágak közt lapult,
nem ijedt meg, ha fa kérge
néha meglazult.
Dalra fakadt, édes hangja
égen földön szállt,
szürke tollasok haragja
menten rátalált.
Sok jóllakott, nyikhaj madár
csipkedve figyelt,
nem értették miért víg dalár
ki ennyit viselt.
Kis pacsirtánk mit kacagott,
kinek énekelt?
Életben hogy maradhatott…
hősünk így felelt:
Ragadozó azt találja,
aki nem dalol,
de a hangos kis madárka
előtt meghajol.
Hozzászólások
hzsike
2019, január 3 - 12:12
Permalink
Kedves Rita!
Kedves Rita!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Mysty Kata
2019, január 3 - 19:29
Permalink
Légy hasonló
énekes pacsirta mint az általad megénekelt!
Gratulálok szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Kiss-Teleki Rit...
2019, január 6 - 15:02
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Nagyon-nagyon köszönöm! :)
Rita
Kiss-Teleki Rit...
2019, január 6 - 15:03
Permalink
Kedves Kata!
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm a kedves sorokat! <3
Rita