Hajnalt álmodva

 
Kihunyt a fény, sötét az éj,
a kósza szél fagyot szitál.
Halott a tér, a csöndje mély,
a perc halad s az óra áll.
 
A hold sehol, hiánya bánt,
az ég alatt a föld kemény.
A képzelet remény gyanánt
ezüstös álmot önt belém.
 
Szemem mögött a hajnal ölt
magára selymes, új ruhát.
Feléled az, mi porba dőlt
s valóra váltja önmagát.

Hozzászólások

hubart képe

Kedves András, szeretettel gratrulálunk versed Parnasszusra kerüléséhez!

Szilágyi Ferenc Hubart

hzsike képe

Szeretettel köszöntelek, kedves András. Érezd magad jól itt nálunk.

Gratulálok csodaszép versedhez, csak úgy lüktetnek azok a jambusok! Öröm volt olvasni.

Zsike :)

Csilla képe

Ugye, hogy nem baj az, ha csak tiszta jambusból áll egy vers... :) Nagyon szép a tartalom, a dallam "lassítások" nélkül is. 

Bieber Mária képe

Gratulálok! Nagyon tetszik lüktető, remek tartalmú és ügyes rímekkel megírt versed!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Köszönöm szépen! Én is úgy gondolom, hogy ezt a verset sikerült úgy megírnom, hogy a forma nem csillingeli túl a tartalmat.

Haász Irén képe

Gratulálok remek versedhez, András.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves András!

Bizony remek vers lett, öröm olvasni.

Erzsike

lnpeters képe

Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Bieber Mária képe

Gratulálok, nagyon tetszik!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)