Haldokló kor

Lassuló léptem tört márványon tipor,
angyali arcú, kővé dermedt szobor:
haldokló kor.
 
A nemlét árnyéka táncol a fénnyel,
egy emlék sóhaja éled a széllel:
hamvadó por.
 
Szürke fátyolban libbenő alkonyat,
hűvös ajkával csókolja arcomat:
halvány dáma.
 
Most bűnös éjben kísértetek kélnek,
dérlepte ujjak halk álmokhoz érnek:
holtak vágya.