Harangszó járatja bolondját
Beküldte zelgitta - 2017, december 26 - 17:15
Mint kinyitott könyv, a régi út előttem,
elindulok újra, az irányt ismerem.
Zimankós ködben a fény is oly erőtlen,
de vezet a tied, az örök, Istenem.
Repdes a gyertyaláng, jönne ő is velem,
kinn a szél matat, s már imbolyog az éj,
a súlya ma remény: a csillag felettem,
s ha kell, szükség-társul, a sápadt holdkaréj.
Lágy-puha finoman neszek gyűlnek körém,
harangszó járatja bolondját a ködben,
patak siet elém, s játékos örömén,
huss, egy mátyásmadár a sövényre röppen.
Elveszettnek gondolt, behavazott fények
előderengenek, s a tegnap rám kacag,
régmúlt illatokban fürdőzik a lélek,
s mintha kapu nyílna: már régen vártalak.
Hószagú adventek simulnak – mint sokszor –
hozzám, és átölel egy percnyi oltalom,
aztán lassan ágyat vet bennem az Otthon,
a végtelen mesél, s én gyermek, hallgatom.
Hozzászólások
hzsike
2017, december 26 - 17:24
Permalink
Kedves Brigitta!
Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok, szép, ünnepi versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
zelgitta
2017, december 28 - 10:55
Permalink
Köszönöm szépen, Zsike.
Köszönöm szépen, Zsike.
Boldog Újévet!
Csilla
2017, december 29 - 12:42
Permalink
Gratulálok, Gitta. Boldog új
Gratulálok, Gitta. Boldog új évet! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/