Hatékony álom

Egy fáradtan unt délutáni perc
csak ő egyedüli társaságom,
nyomasztva gondolatomban lángom,
mi eddig égett, és remélni mert.

Felélesztem, álomba lopózva,
ahol szikrát kaphat száraz idő,
szégyentelen vágyban ringhat csípő,
s a magány, a mindenség, s e torz ma.

Mert enyhén pihenhet selymes mámor,
csókoknak bókszín-eres tenyerén,
s bár kint havat szitál a büszke tél,
rajta a van, szerelem-virágos;

és kedvvel táncolhat a konok szív,
moraja kéjhangos dúrrá válik,
ajak ívén elhal, ami vádíz,
és semmivé illan a Szomorít.

(2013. december 13.)