Hiába
Beküldte baramara - 2015, április 22 - 18:37
Hiába küldi édes sugarát a nap,
hiába, ha engem azok csak bántanak.
A régi láng, a szó, a vágy most mind halott,
fölöttem reszketve fáznak a csillagok.
Hiába mondja énekét a sok madár,
hiába, ha nekem senki nem mondja már,
nem hallom soha azt a pár szép, esti szót,
a szerelem elköszönt, hát csak ennyi volt?
Hiába zsong nekem sok tavaszi bogár,
hiába, ha lelkem csak némán sírdogál.
Belém mar a szó, hallgat a vén diófa,
szívemben itt sajog minden esti óra,
elfutott, elszökött a lankás dombokon,
valahol messze jár, a széllel kóborol.
Bennem ül a csend-sötét, és még fáj nagyon,
kísérőm a magány, velem hál bánatom.
Budapest, 2015. április 11.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, április 22 - 18:39
Permalink
Kedves Baramara, szeretettel
Kedves Baramara, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a Szerkesztőség nevében.
baramara
2015, április 23 - 11:20
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!