Ima

Ha én kérem, se hagyj el Istenem!
Kéretlen hitek terhén hűséget
vigyázni már túl nehéz a szívem,
arcomra dalolt időtlen heget
 
a csend idegenben ápolt hangja,
s türelem firkál kegyelmes fodrot
homlokbarázdán, s újra kél magja
imátlan estek kacér csillagot
 
vágyó, békés szemfényvesztésének.
Dorgálj meg engem! Mondd, hogy nem lehet
dicsőség négykézláb hódolni ott,
 
hol friss kenyér illatán ájulnak
el, kik mennyek bokráról árulnak
megváltást hozó, könnyű harmatot!