Jön a reggel
Beküldte chriscrown - 2016, április 1 - 10:53
Hosszasan vajúdik az elgyötört,
testet öltött fájdalom.
A sötét lepelbe borult horizont teste
néz az első fénysugárba,
s ahogy ébenszín porcelánja
fájdalmában összetört,
megszületik a hajnal,
s a kakasszóval,
az éji csendet dáridóval,
így mulatja el a szánalom.
***
Széles mosolyával ébredezik
vöröslőn a napkorong.
Szikrákat hányva fehérre izzik,
és lassan felkúszik az égre, fel magasra,
s közben egyre csak hízik.
Dagadó kebellel ontja magából
a meleg sugarát a Földre,
felhőket oszlatva el.
Forgatja arcát az égre,
és mindenkire a magasból
lelket melegítő tekintetével...
féltőn óva, őrizve figyel.
****
Nyugtalan álomból kelti az ébredést
a hajnali harmat, nedves könnycseppjeivel
a hátrahagyott, kedves, de hűvös ölelést,
ami körbeér a fűszálon
és azok tengerén
a bevetett puha ágyon...
és az ágya előtt, annak végtelen szőnyegén.
A csillogó kristálycseppek
a szivárványt megcsúfoló színnel,
mint a csiszolt gyémánt fényei,
benne úgy lobbannak fel,
akár a szerelmesek,
mikor kéjjel,
egymás karjaiban lángok közt égnek el.
Lám így lesz a sötét éjszakából
világos pirkadat, és érkezik el
közénk ez a csodálatos reggel!
****
Paks, 2016. február 9.
Hozzászólások
Csilla
2016, április 1 - 10:56
Permalink
Kedves Zoltán, szeretettel
Kedves Zoltán,
szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a Szerkesztőség nevében!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/