Júdás csókja

Júdás csókja kevés lett volna,
ha a tömeg nem kiált feszítsdmeget.
Pilátus menteni próbálta, hiába,
Krisztus halála kellett az embernek.

Gúnyolták, ostorozták szöges szíjjal,
s ő meggyalázását szó nélkül tűrte,
fejére tövisből koronát fontak,
vérző testét királyi palást égette.

Háta roskadt kereszt terhe alatt,
amint a dombnak felfelé cipelte,
Veronika kendőjén vérző arca
emlék, öröksége az embernek.

Kik gyógyultak, s hittek benne, hol voltak,
tudván, miként szögezik keresztre!
Az ég sötétté vált, mikor magát áldozta,
de kaput kegyelmünkért nyitotta fent.