Kérdések, gondolatok...

Akarnál-e születni újból, ha tudnád,
hogy anyád egy ringyó, s az utolsó
küretnél elszánta magát,
hogy a következő babát, kit hord
majd a szíve alatt, világra hozza.
Szennybe , mocsokba, tekerve rongyba,
ha úgy hozza a sorsa.
Vágynál-e ide lentre Te lélek, ha téged az élet
csak kinevetne, éheznél, s bőrig áznál, dideregve
vacognál, harapnád  ajkad véresre rágva,
mert két napja, hogy  nem is ettél,
 fejedtől sem gyűrődött meg a párna,
s már rég nem nevettél !?
Ha  az embert a sors így megalázza,
arcán bokrosodik a barázda,
mélyül  ezernyi redő-árok,
ne vessetek meg, ha sírni találtok.
Rém testem, átok-szép létem,
csak a parázna némber nem unja még ,
hogy  átvágta már  a sok tróger strici
 épp’ elégszer, földig  gyalázva.
 Mert az élet szép, még mindig azt hiszi,
 s nem holmi kényszer, megírt játszma.