Késő éjszaka gondolatok nélkül...

Gondoltam, írok most valami blődlit,
ne akarjam hinni azt, hogy mindig csak jót,
és valódit...Talán csalódnál, ha mégis
rossz lenne? …Nem kell észrevenned...
Csak engedem egymás után a szavakat,
hogy csorduljanak le ujjaim hegyén,
fekete folyamként, siettetve a kurzort,
s verem hangosan a billentyűket,
most nem hallja senki, csak én..
Még Ő sem, alattam, a holdkóros szomszéd,
aki éjjel rendez éppen nagymosást,
monoton ütemre járja táncát a gép,
nagy zajjal, ahogy centrifugáz'...
Olyan üres, könnyű lett az agyam,
átfújt rajtam a jeges szél,
szememből is kipenderült az álom,
kopott macskaköveken kopognak a miértek,
a gondolatok is  csendben elvetélnek...
Reszketőn, fázós lehelettel keresem meleged,
megvetetlen az ágy, kihűlve ásít,
kívánja tested, s ölelkezni vágyik.
Takarómon sápad az éjjeli hold,
lámpák küldenek éppen jeleket,
s a mennyezet is fényorgiát játszik,
azt hiszem, most nagyon hiányzol...
Meg sem kérdezem, miért sírsz,
kit vádolsz, tudom, mire vágysz,
csak esztelenül ne szeress, ne hibázz,
a könnyeidet se nyeld, szeplőit
az átkozott reménynek eltakard,
jó dolog néha, és segít a felvett pókerarc...
Tisztes legyen a távolság is,
ha kebledre ölelnél barátnak,
csendesedjenek el a sóhajok,
valahol még mindig hazavárnak…