Kiskabátban
Beküldte Főnys - 2014, július 28 - 17:50
Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén
hátratolva a széket
felállt, és lopva szétnézett apám
(láttam rajta, mindent megértett),
majd poharát a falhoz vágta
(szerteszóródott szilánkja),
úgy ahogy volt, kiskabátban,
mintha csupán a boltba menne,
csendben kiosont a kertbe,
és megmosakodott a hóban
(talán zavarta az élet szennye).
Aztán hurkot lógatott az almafaágra,
s a szürke köd vásznára lépve,
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kiskabátban,
a szeptemberi égbolt alatt,
és várom, hogy a fa megsúgja:
merre jár apám.
Hozzászólások
Judit
2014, július 29 - 06:34
Permalink
Kedves Sándor, gratulálok a
Kedves Sándor, gratulálok a vershez és a Parnusszosan elfoglalt helyéhez!
Egyúttal elnézésedet kérem a Szerkesztőség nevében, amiért első lendületben csak a versed felét tettük fel, a vége lemaradt. Most javítottam a hibánkat; pótoltam a hiányzó sorokat.
Főnys
2014, július 29 - 11:25
Permalink
köszönöm Judit, mindkettőt,
köszönöm Judit, mindkettőt, Neked is a szerkiknek is.
Üdv: Sanyi:)
Fövényi Sándor
Szepesi Zsuzsanna
2014, július 29 - 20:08
Permalink
Kedves Sándor! Versed megrázó
Kedves Sándor!
Versed megrázó képei hihetetlen erővel hatottak! Gratulálok!
Üdvözlettel:
Szepesi Zsuzsanna
Főnys
2014, július 30 - 03:23
Permalink
köszönöm kedves
köszönöm kedves Zsuzsanna.
üdv: Sanyi:)
Fövényi Sándor