Lepketánc

Lent a végen,
zsenge réten
barkaágak intenek;
duzzad kedve, mint a vánkos,
vígan űz egy tarka, táncos
pillangót a kisgyerek.

Tűz tavában
délibáb van,
forr a lég, a nyári ég.
nyelvet ölt a kecskerágó,
táncra perdül száz imágó
szállva mint a tollpihék.

Őszi kertben
rozsdaverten
pár levél az almafán,
hull a rózsa lepkeszirma,
még az ég is mintha sírna,
könnyet ejt a vén platán.

Fent a légben,
messzeségben
száll a pille, szárnyra kél,
háztetőkre hóruhát rak,
hófehérbe' mind a sátrak,
vásznaikba tép a szél.

Ám, ha kerted
feltüzelted,
s már a lombja sem zenél,
óvva mindhiába félted
váradat, ha puszta léted
lepketánca véget ér.

2012. 11. 30.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Ferenc!

A szerkesztőség nevében gratulálok a vershez!

hubart képe

Köszönöm szépen!

A blogodban is tetszett ez a versed, Feri. Nincs kifogásolni való a formában, és a tartalom egysége , mélysége is adott.
Szeretem, ahogy többnyire játszi könnyedséggel csavarod ujjad köré a trocheuokat:).
Nekem több, mint gerinces:)

hubart képe

Nem az osztályzat sarkall a teljesítményre, kedves Barátom, persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az teljesen közömbös számomra, hiszen mégiscsak valamiféle támpont, mutató, hogy hol is tartok. A bírálatokból nagyon sokat tanulok, és persze, azt is értem,  hogy akkor jön létre a katarzis, ha egy mindenféle tekintetben tökéletesnek mondott versben ott az a nehezen megfogalmazható faktor, ami a mestermunkát művészi magaslatra emeli, no de ahhoz nem mindig elég a tehetség, szakmai tudás, olykor bizony a szerencsére is szükség van, még akkor is, ha a költészet egyáltalán nem egy hazárdjáték. Neked külön köszönöm az értő és teljességre törekvő, segítő szándékú kritikai észrevételeidet.

hubart képe

Köszönöm, kedves Edina!:)