Menedéked

Úgy érkeztél hozzám, mint eltévedt madár,
ki hosszú útjáról hazaszáll párjához,
s kit nem csábít többet pompás látóhatár.

Csőrében egy száraz, csontfehér nyírfaág,
még tétován nézte, hogy helyére fonva
foszlott a fészekben meglapult árvaság.

Úgy érkeztél hozzám, mint éhező koldus,
ki kérges tenyérrel munkáért bezörget,
s ajtómban büszkén áll, mint óriás cédrus.

Törzset nem hajlított, világolt szemembe,
csak néztem magasra, milyen hatalmas lett,
mint haldokló Krisztus, ki vágyott a mennybe.