Merengő

Ha már a sírások görcse sem segít,
véres fogakkal harapj meg valakit!
Hólyagos tenyérrel simított gyászban
találtál anyára, hó-fodros sárban,
mikor még nem üzent mennydörgős hadat
a teli hassal hömpölygő pirkadat,
s madarak szárnyain szertehullt visszhang
bolygó férceitől kondult a harang.
S a büszke tölgyekre felkúszó moha
megtűrt kolonc volt, de mégsem mostoha.
Most a könnyek terhén szelídült magány
illő fegyelemmel hurcolja magán
emlőtlen ölekkel táplált bánatod.
Emésztheted, de leginkább bánhatod!